Off The Beaten Track Number1 - Do It Like A Copycat

Sziasztok:) Most éppen egy cikksorozat első részét hoztam el, aminek a végét egy versennyel fogom zárni, szóval azt mondanám, érdemes figyelni:)

 Ha azt mondom nektek, hogy asszociáljatok a "sablon" szóra, mi ugrik be először? A Cortez és Reni érdekfeszítően izgalmas kapcsolatán nem ítélkezem, mert sosem jutottam az első rész felénél tovább alapozott blogok? Vagy esetleg a legkedvencebb tinisztár szépfiúval karöltve sétáló Mary-Sue története? A többségnek valamelyik a kettő közül, egye süti, nem leszek olyan szigorú, egy kis választási lehetőséget hagyok.

 Nyilvánvalóan egy idő után senkit nem érdekelnek a rongyosra használt alapsztorik, bár megjegyezném, hogy nem feltétlenül az a legnagyobb probléma, hiszen vannak olvasható, sőt, egészen élvezhető tömeggyártmányok szerte a világhálón, bár nem túl sok. Ha van benned annyi tehetség, vagy teszem azt kreativitás, akkor, még ha nem is egy világmegváltó, katartikus művet, de egy kis limonádé-sztorit össze tudsz hozni. De...

 Sajnos nagyon sokan inkább a jól kijárt ösvényt válasszák *utal a címre*, és inkább megírják ugyanazokat a történeteket ugyanazokkal a cselekményekkel, elemekkel, karakterekkel, végkifejlettel. Csupán a nevek változnak jobb helyeken, de van, ahol még azok sem. Nem egy olyan bloggal találkoztam, ahol a hírhedt híres könyvsorozat majdhogynem szóról szóra le volt írva, csak a helyesírási hibák voltak megsokszorozva, de azt majd egy későbbiben kifejtem.
 És ők azok, ezeknek a rettenetesen igényes és eredeti történetek írói, akik megkövetelik a kommenteket, kierőszakolják a követéseket, és terrorban tarják szegény olvasó lelkét, hogy ha nem lesz meg egy bizonyos számú feliratkozó/komment/megtekintés, akkor nem folytatják. Nem szeretnék durva lenni, mert hát alapvetően nem ilyen a természetem, de ilyenkor mondja a fejemben lévő hangocska, hogy igen, ez az, hagyd abba, mert ez nem más, csak szellemi kútmérgezés. Tényleg, minden rosszindulat nélkül, és nem azért, mert rosszat ír az önjelölt írópalánta, hanem azért, mert rettenet buta.
 Rengeteg egyedi, igényes történet írója vár feliratkozókra, visszajelzésekre, de a lusta olvasó igen, ide tartozom én is nem veszi a fáradságot ahhoz, hogy bepötyögjön pár kedveskedő sort. Oké, a fanficeknél más a helyzet, mert ott elég egy híres valaki csinos kis pofija, és máris ezreket vonz oda, de ezt is majd egy későbbiben. Viszont ha egy amúgy jó és esztétikus blog írója nem kap visszajelzéseket, akkor miért pont az igénytelen darabokat jutalmaznák meg az olvasók? De mindegy, zsarolva vannak, ezért odafirkálják, hogy "jujcidejóvoltezgyorsankövit", és az író is örül a fejének. Bontsunk pezsgőt, plíz. Viszont tegnap este rendesen leejtettem az állam.
 Nem akarok nevesíteni, és nem is fogok, viszont kolléganőnk úgy gondolta, hogy ez neki egyáltalán nem elég, és kitűzte, hogy minimum tíz szavas kommenteket kér. Életemben először könyörögtem a gyors és fájdalommentes halálért, pedig egyébként semmi szuicid hajlamom nincs, de abban a pillanatban nagyon akartam magamnak egy töltött fegyvert. Oké, elég az önsajnáltatásból.
 Alapvetően azért voltam kibukva, mert a lehető összes sablont felhasználta. Tudjátok, amikor a kedves és aranyos és megbízható és okos és cukivagyok főhősnőt felveszik egy francia/angol/spanyol/német/olasz/klingon két tannyelvű suliba, és megismerkedik élete szerelmével, kínos helyzetbe hozza magát párszor, eltöri néhány csontját, és a végén egymás nyakába borulnak. Sablon a négyzeten, a köbön, a negyedik hatványon... És persze ez teljesen életszerű, mert a szépfiúk szeretik a kék-zöld foltos, antiszoc lányokat, nem? Érdekes, én múltkor akkorát tanyáltam, hogy azt egy hivatásos kaszkadőr is megirigyelné, minimum hét hímnemű osztálytársam látta, és még egyikőjüktől sem kaptam házassági ajánlatot. Nem értem, miért van ez.
 Persze, lehet ezt írogatni, ha jót tesz a lelkednek, meg ugye ki vagyok én, hogy megtiltsam, nem is ez a célom. Csupán szeretném, ha egy picit felnyitnátok a szemeiteket, és észrevennétek, hogy attól még, hogy ti meg egy bizonyos olvasói réteg jól szórakoztok rajta, másoknak nem fog feltétlenül tetszeni, és semmit nem fogsz elérni a komment-, feliratkozó-, és pipahatárral, csak azt, hogy a szerény számú olvasótáborod is lassan-lassan elpárolog. Nem beszélve arról, hogy kifejezetten antipatikussá tesz az ilyen viselkedés, és nem hogy kommentelni nem fognak, de gyorsan be is zárják az ablakot.
 Oké, kicsit elkalandoztam, vissza a sablon témához. Nem nehéz kiszúrni őket, már a címből is probléma nélkül meg lehet állapítani. Az én kedvenceim az "XY naplója", a "Szent Pepperónis Pizza Gimi", a " Impossible life with XY" és a "Yolo/Swag/Mittom' én mi" és társai. Ezek felett a blogos csoportokban is simán átröppenek, és szerintem rajtam kívül még nagyon sokan. Miért? Mert már a címből is kiderül, hogy ez bizony egy a sok közül, és az író minden bizonnyal egy újabb copycat, ugyanazokat a sorokat olvashatjuk újra és újra, és ha ez egyszer már le van írva, teszem azt, könyv formában, még ha nem is sokkal, de igényesebben, akkor ki mondja meg nekem, hogy miért kéne pont ezt olvasnom? Személy szerint azért olvasok blogokat, mert nagyon sok újdonsággal találkozom, és minden elismerésem az ilyen íróknak, akik egy kis apró-cseprő egyediséget is bele tudnak szuszakolni a történetükbe, de ők kapják talán a legkevesebb figyelmet, és ők vívják a legnagyobb harcot az elismerésért.
 Az igazi ihletért nyilván várni kell, nem jön rögtön, ilyenkor a szemfüles író azt gondolná, egye fene, ennek sikere volt egyszer, akkor az én verziómból miért ne lenne? Mert ez nem így működik. Ülni kell felette, ki kell dolgozni, be kell tömni a lyukakat. Várd meg, amíg kiforr benned a saját történeted, és ne másokat másolj, mert az egyrészt nem vet rád jó fényt, másrészt nem fogod annyira élvezni, mintha egy saját magad által kreált dolgot dicsérnek az emberek.
 Merj letérni a kijárt ösvényről!