Kritika - Üzenem...

Mivel itt az író nem kért a kinézetről kritikát, ezért csak a történetről írtam, arról viszont hosszabban:) Pontosabban, az egész első napot:)

Üzenem...

Alapkoncepció:

Sulis blog, amiktől leginkább a hajamat tépem, de felkeltette a figyelmemet az, hogy általános iskolában játszódik. Felmerült bennem ezzel kapcsolatban az is, hogy a szerelmi szálat túl komolyra fordítod mint Cortez és Reni, hahaha, de hál' istennek, semmi ilyesmiről nincs szó. Könnyednek ígérkezik, tetszetős a téma. Később már csak attól féltem, hogy a kvázi levelek miatt olyasmi lesz, mint az én privát kis történetem, de hál' istennek semmi ilyesmiről nincs szó, úgyhogy megnyugodtam.

Megvalósítás:

Ebbe nagyon nem tudok belekötni. úgy jó, ahogy van. Tetszik, hogy bizonyos mondatokat ki emeltél, amiket Nemistudomminek céloz, Bár én biztosan nem tettem volna középre, de rontani így sem tud az összképen. Érthetően és élvezhetően fogalmazol, szóval ezért a részért taps jár *taps-taps*.

Cselekménnyel kapcsolatos észrevételek:

A prológus Tünde szemszögéből íródott, méghozzá E/1-ben. Hozzáteszem, én így szeretek a legjobban olvasni, úgyhogy engem ezzel megvettél. Utána kicsit összezavarodtam, mert Lili szemszögéből folytattad, de ezt betudom egyéni problémának, mert egyébként néha meglehetősen lassú a felfogásom.

Az első fejezetben találja meg Lili a pendrive-ot, meg is szenved vele, és nem tudom kihagyni, hogy eszméletlenül ötletesnek tarom a kékhalál-imitációt. Illetve cuki, ahogy Lili elbeszélget magában, sokszor megmosolyogtam. Továbbá ott volt a buszmegállós nőci, aki fogalmam sincs ki volt (először azt hittem, Tünde, de elég élénk a fantáziám). Megtudhatjuk, hogy a történet két szálon fut, az egyik a Tünde által megírt történet, a másik Lilié, aki olvas. Nem tudok erre mit mondani, maximum azt, hogy ötletes és kreatív, úgy cakk-pakk.

Lili belekezd az olvasgatásba, itt gyakorlatilag Tünde lefekteti a szabályokat. Egy kicsit zavart, hogy nem tudtam, hány évesen írta a levelet, mert azért jó lenne valami kis izé, hogy tudjam, merre-hány-mi. Mert nyilván nem hatodikos korában írta a leveleket. Ugye?

A következő eléggé rövid lett, nem is tudok mit mondani. Vagyis, valamit azért mégis. Itt kicsit semmi sem történik, egy helyben toporgunk, ezt a 350 szót bele lehetett volna rakni a következő részbe is akár. Így viszont, ahogy már említettem, túl rövid.

Kiderül, hogy Tünde súlyproblémákkal küzd, ami egy nagyon valóságos és mindennapos probléma, valamint számomra kicsi üdítő, hogy van benned realitásérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen szépen felépítetted Tünde érzéseit: nem vitted túlzásba, úgy viszonyul Nemistudommihez, mint az ő korosztályában bármelyik másik lány tenné, illetve a fiú is úgy viselkedik, mint egy normális korabeli. Mindezeket félretéve, gyönyörűen írod le a lány érzéseit, mert bár nem személyiségtelen, de mégis a helyébe tudom magam képzelni. *hitetlenül mosolyog*

A következő résznél egy logikai kérdés merült fel bennem: ha nem késett el, akkor mire tett megjegyzést a profbá?  Nevermind, tovább. Ötletesnek tartom, hogy először az eredeti naplóbejegyzést írod le, úgy, ahogy azt egy hatodikos is tenné, és utána fejted ki, hogy az olvasók számára is könnyen feldolgozható és élvezhető legyen. És még mindig végtelenül szórakoztatónak találom, ahogy Lili magában beszél, kedvelem a csajt.:)

Dani eszméletlen édes, az egyik kedvencem lett. Aranyosak Lilivel, nem érzem azt, hogy olyan agyonidealizált kis párocska, hanem olyan mindennapi. Mármint a szó legjobb értelmében. Viszont, itt már Tünde kezdett idegesíteni, egyre és egyre jobban. 

Az ezután következő rész is meglehetősen rövid lett, de itt legalább történik valami: Lili megismerkedik Róberttel, aki megmentette a pendrive-ot. Gondolom, ennek később lesz jelentősége, vagy ilyesmi, ahogy annak is, hogy nem tudott megszabadulni a pendrive-tól. Hm...

A nyolcadik rész sem lett hosszabb, de ebben nem történik semmi: ennek untam legjobban az olvasását. Sem az edzőbával való beszélgetés, sem a Tünde által írt levélke nem sikerült olyan lekötőre, mint az ezelőttiek voltak, sajnos. Különösebb hibát nem tudok kiemelni, csak azt, hogy úgy érzem, nincs haladás.

Oké, a kilencedik rész már új információban gazdag. Sokkal jobb, izgalmasabb, pörgősebb, mint az előző, és ezzel együtt tartalmasabb is. Mind a nyitott kérdésekkel és a választási lehetőségekkel is életszerű helyzet maradt.

Az utolsó véleményezett rész az én személyes kedvencem, itt a kis párhuzam Tünde és Lili között, a döntéshozatal miatt. Bár nyilván nem ugyanolyan mértékű változásról van szó, azért na. Tetszettek Tünde gondolatai, annak ellenére, hogy alapvetően sokszor idegesít, és Lili vacillálása is jóra sikerült. Minden elismerésem, tovább fogom olvasni.

Karakterek:

Tünde: Meglehetősen idegesít, bár szépen fel lett építve minden hibájával és előnyével. Nem tucatszereplő, csak egy átlagos lány, átlagos első szerelemmel és súlyproblémákkal. Kicsit néha gyerekes, na jó, elég sokszor az, de ez a korából kifolyólag teljesen megbocsájtható. 

Nemistudommi: Ez most furcsa lesz, de nekem nagyon tetszik, hogy nincs neve, mert így akarva-akaratlanul is mindig egy személy ugrik be szerintem nem csak nekem, hanem a többi olyan olvasónak is, akik túl vannak az első szerelmen. Amúgy neki is megvannak a gyerekes megnyilvánulásai, de szintén, a kor...

Lili: Végtelenül szórakoztató az önmagával való társalgása, a folyamatos szarkasztikus megjegyzései a "Hiszti Hercegnő" irányába, Szerintem egyébként ő a legszebben kidolgozott és felépített karakter. Vele nagyon tud egyesülni az olvasó is, talán azért, mert nem hangsúlyozod folyton a külsőségeket. Ügyes:)

Helyesírás:

Nem fogsz meglepődni, ha azt mondom, hogy nincs helyesírási hibád. Mert nincs, és elgépeléseket sem találtam. Szóval ezt itt és most befejezem, mert tényleg nincs miről írni.

Összességében:

Bár néhol untam, igazából jó időtöltésnek bizonyult, mert magával ragadt, és kíváncsivá tett. Tényleg, csak azt tudom mondani, hogy minden elismerésem, és további jó munkát mindenféle tevékenységedhez. És mintha lenne még egy feliratkozód...:)